Fotóalbumok, amelyek születésénél jelen volt Vera mindig, ahogy az idő, a tér és betegség elleni küzdelem engedte
Magyar - Angol
kiadás
Magyar - Angol
kiadás
Kínai - Angol
kiadás
Kínai - Angol
kiadás
...hát ő is elment, a vanból a nincs felé, Valóság Nagybátyánk, Cseh Tamás, a Dalnok, akinek dalait Verocska is dalolta egykoron hol búsan, hol vidáman, akinek dalai Őt az utolsó útján elkísérték
"...mindig csak végig,
a legvégéig,
a végnek végéig..."
tegnap Vele mentem én is, a "nincsből a van felé" az út végéig,
majd átrepülve a városon egyedül, a Csöndbe, az égig érőbe....
2009.08.28.
Megyek az utcán lefelé,
nyitott kabátban hazafelé,
lehet úgy fél hét felé,
megyek a nincsből a van felé.
Cipőmben ott az üzenet,
az hajtja összes léptemet,
visznek szárnyas bokák,
minden lépésnél van tovább.
Jönnek a házak, oszlopok,
túlvagyok rajtuk, túl vagyok,
táncolok nincsből a van felé,
fél hétből megyek a hét felé.
Megyek az utcán lefelé,
viszem a nincset a van felé,
és minden hálám csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.
Dombos az én utcám,
csúcspontján túljutván
lejtmenet lendít meg,
szárnyasan lépkedjek.
És visszapillantva
nem látok én vissza,
mit kezdetben tettem meg,
csúcsvonal takarja.
Tovább az utcán lefelé,
jövet a nincsből a van felé,
veletek, házak, oszlopok,
veletek együtt úgy futok.
Megyek az úton lefelé,
2004 estefelé,
és ő még azt is jól rendelé,
hogy senki sem mondja, gyere bé.
2004, 2004,
itt van az év, ez az az év,
hogy semmit se adj, semmit végy,
2004 van fél hét felé.
Megyek utcámon, lefelé,
nyitott kabátban hazafalé,
megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé.
Jó lesz a kedvem majd,
rántom az ajtókat,
bútorok ott majd bent
mind elém térdelnek,
és azt kell éreznem,
hogy célba érkeztem,
és talán lefekszem,
végre is lefekszem.
És talán lefekszem,
a földön elfekszem,
és azt kell éreznem,
nincs már mit végeznem.
Hát ilyen az utcán, lefelé,
nyitott kabátban, hazafelé,
érezve, hogy minden csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.
Cseh Tamás
Csönded vagyok
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Cseh Tamás
Légy ma gyerek és játssz megint velem!
Emlékezz, ahogy én emlékezek
Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint
Hogy az idő nincs hályog alatt, hogy a tangó divat.
Légy ma gyerek és bújj függöny mögött
Lessünk meg azt, hogy
Díszbe öltözött anyánk Tóth úrral diskurál
Míg apánk a jövőnkről politizál
És minden kéz pohárra tapad, hisz a tangó divat!
Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél
Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint
Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat
Légy ma gyerek és játssz megint velem
Emlékezz, ahogy én emlékezek
Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél
Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint
Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat
Cseh Tamás
És puskatussal és égre a kéz
és bajonéttal és tovább
és mindig hej,
és nem krumpliért, sem pedig paszulyért,
de mindig hej,
mint ágyban a kisasszonyok,
úgy döglenek a csillagok
Három szabálya van a halálnak,
a bakra elsőnek - piros szekér -
s a fű alatt hej,
balgaság, vakhit van ott is,
a fű alatt,
és végül hej-hej-hej-hej, he-e-hej,
Szántó János odavan,
Baksa János odavan,
Megvasalt talpú száz piros szekéren
fényes zászlóval igazán csakugyan,
és akit hej,
és akit - míg a lovat verte - meglőttek,
az nincs ott hej,
a végnek is a végénél,
a véglegvégleg végénél.
És mindig csak végig,
a legvégéig,
a végnek végéig,
igazán, csakugyan,
és ott aztán hej,
a kő kemény lesz és a vaj puha,
és nincsen más csak igazán,
és nincsen más csak csakugyan.
És mindig csak végig,
a legvégéig,
a végnek végéig,
igazán, csakugyan,
és ott aztán hej,
a kő kemény lesz és a vaj puha,
és nincsen más csak igazán,
és nincsen más csak csakugyan.
